MAX LINDER

— Filmemberek arcképei —

 

 

   Igen szépet, megkapót, kedveset illene irni a legintelligensebb francia mozibohöcról, Max Linderről. Most kilépett az egy-két felvonásos trückfilmek igénytelen keretéből és a Miskolczon a napokban bemutatott Kis kávéház hétfelvonásos vígjátékban bebizonyította, hogy nem csak öntudatlan kacajra ingerlő paprikajancsi, hanem igen értékes, öntudatos művész is. Max Lindernek, ennek a megtestesült cilinder és zsakettnek a neve, múltja egybe van forrva a francia filmgyártás több mint két évtizedes múltjával. Ott szerepelt az első esetlen moziképeken, amikor a rémdrámát eddig egy kinematográf sem vetítette, amíg Polidor és Max Linder öt-tíz percen keresztül a legképtelenebb módon halálra nem csiklandozta a feldöntött kofaasszonyon is nagyszerűen mulatni tudó közönséget.

 

Karikatur Max Linder 1921

 

 

  Max Linder már is etappje volt a francia humoros filmnek, ő már középpontjában állott az eseményeknek jól szabott zsaketjével, frakkjával, fehérbetétes cipőjével és a filmjei milliőjét áttette a piacról és a párisi bulevardról a szalonokba. Max Lindernek a vándormozik vásznairól könnyebb volt átevezni a modern képszinházak már válogatósabb műsorába, mint Princének Polidornak és a gyermekkori moziemlékeink megannyi derűs mosolygyárosának, akik emeletről-emeletre zuhantak egy ötlet miatt, akik megunták a Szajnát, hogy röhögjenek rajtuk, belekapaszkodtak a sas lábába amely felvitte őket az egekbe, hogy ledobja és megakadjon egy ötemeletes ház tetején, ahol a drágahölggyel találkozik újra.

   A modern mozilátogatók ízlése megváltozott és Max Linderéknek is követni kellett a Kifinomultabb közönség ízlését. Max Linder gyártotta a filmjei százait, tömegét, dolgozott fáradhatatlanul és sokoldalúan. Nem csak főszerepeit játszotta el filmjeinek, hanem azok szüzséjét maga gondolta ki, irta meg, sőt önmagát is rendezte filmjeivel együtt. Talán az a tulon-tul való önállósága miatt engedett határtalan megoldást csapongó, szivbőljövő jókedvének és ez Max Lindernél babérrá ujult; apró limlomokra fecserélte el ereiét, talentumát, amely filmjei nem lettek értékesebbek ebben a kisérőképek igénytelen apróságainál. Ezért vártuk nagy figyelemmel Max Linder első igazán sikerült hétfelvonásos vígjáték filmjét. A Kis kávéház még mindig nem mentes a Max Linderes szélcsap egyfelvonásosok reminiszcenciójától, de már érték. A Kis kávéház dramaturgja Tristán Benard, rendezője ennek fivére Gerhard Benard volt, Max Linderre csak a főszerep kreálása jutott — és ezt a szerepet alaposan kidolgozta. Partnernőjéről, miss Wandra Lyonról, a csodaszép amerikai moziszinésznőről, aki csak a film kedvéért jött Párisba, kevesebb jót mondhatunk — szépsége a rendező hibájából tulgyengén érvényesült. A Kis kávéház a francia film reneszánszát jelenti a vígjátékokban is. Max Linder akiről alap nélkül terjedt el az a hir, hogy a világháborúban a németek megölték, a háború után visszalopta magát a volt ellenséges mozilátogatók szivébe. (A Mozi, 24.4.1921)