English

 

 

 

 

   * Max Linder a filmek hőse. Max Linder nevét ma már minden jóravaló mozilátogató ismeri. Ő a tréfás filmek hőse, aki már annyi derűs órát szerzett nekünk a moziban. Max Linder most Bécsben tartózkodik, ahol egy ujságiró előtt érdekesen mondta el, hogy lett moziszinész és néhány epizódott mondott el pályájáról.

   A filmek hőse, népszerű nyelven a Maxi, francia születésű. Már fiatal korában imádta a szinművészetet és bár szülei ellenezték, mégis beiratkozott a bordeuxi sziniiskolába. Azután Párisba ment szerződést keresni s hosszu nyomoruság után az Ambigue szinházhoz szerződött komikusnak. A fizetéséből azonban nem tudott megélni és a nagy szükség végre is arra kényszeritette, hogy a kinematograph szolgálatába álljon. Mindjárt az első fellépése óriási sikert aratott.

   A "diák szökése" volt a darab cime és a szerep eljátszásáért egyszersmindenkorra 20 frankot kapott. Ezen a filmen a Pathé Féres-cég másfél millió frankot keresett. Ettől kezdve a szerencse kisérte pályáján, óriási fellépti dijakat kap és ma már többszörös milliomos. Most különben spanyolországi és portugáliai turnéről jött Bécsbe. Legutóbb Barcenolában mint bikaviador szerepelt. Erdekes, hogy már két lecke után megtudta egy szurással ölni a bikát. Nemrég lovagolni is megtanult, mert "A jockey és a szerelem" cimű filmhez a legnyaktörőbb lovasbravurokat kell bemutatnia.

   A rendőrséggel szemben minduntalan vannak kellemetlenségei. Ő Paris leggyakrabban letartóztatott embere. Miután a legforgalmasabb városnegyedben játssza el mindig főszerepét, a beálló összevisszaságban rendszerint elcsipik a rendőrök és beviszik az őrszobába, ahol azonban mindjárt szabadon bocsátják, mert felismerik. A legépületesebb jelenetek rendszerint véletlenül fejlődnek ki, mert a nagyközönség — fogalma sem lévén a valóságról — akaratlanul is velük játszik. Igy például egy izben, amikor egy menekülőt játszott, menekülés közben egy tojásáruló kofával találkozott. Már a következő pillanatban készen volt a terv, a szegény öreg asszonyt fellökte és a megrémült asszony, játéka csakugyan olyan volt, hogy azt egyetlen egy tudatosam beállitott művésznő se tudta volna eljátszani. (Délmagyarország, 24.11.1912)